Szakszósélet

Na szóval jól elmaradtam ezzel a blogírással a nyáron, most mégis megpróbálom utolérni magamat.

Az első táborra már nagyon készültünk. A szolnoki Tiszavidéki Sportrepülő Egyesületből is bejelentkeztek, hogy jönnének páran táborozni, meg gépeket is hoznának. Húú, lelkesedtünk, mint az állat, lesz sok gép, nagy repülések, bandázás... Hát végülis két gép jött át: egy Pirat és egy Spatz, meg négy-öt ember. Kicsit többre számítottunk, de azért nekik is örültünk. Közben persze folytak a hangárépítési munkálatok is, drótkeféztük és festettük a tető-háromszögeket szépen sorban. (Az első napokban tulajdonképp az időjárás miatt csak ezt csináltuk.) A szolnokiak kérdezték is, hogy nem-e jobb volna repülni, de az időjárás nem volt az igazi, erős volt a szél. Aztán pár nap múlva megenyhült, és végre kipakoltunk. Egyik klubtársam a mi Spatzunkkal 5 órát, a szolnoki Spatz 6 órát is repült. Az első héten szerda-csütörtök Pestre kellett mennem továbbképzésre, úgyhogy az a két nap kimaradt. A következő nap, pénteken aztán a friss ötórás pilótánk elindult első távjára Békéscsabára. Aznap én is repültem, de csak helyit. Nagyon száraztermikesnek nézett ki az idő, de aztán csak megjelentek rövid életű pamacsok is. A táv sikerült, a friss "D" vizsgás leszállt Békéscsabán, mi meg jó nagyot helyiztünk. A Spatz ott aludt éjszaka, úgy terveztük, másnap megyünk érte. Aznap valami bulit is csináltunk, bográcsozással, meg sok alkohollal (nekem túl sokkal), úgyhogy a másnapi szállítókocsizásból ki is maradtam.:-(( Aztán, ha jól emlékszem, el is romlott az idő pár napra. Mikor kitisztult, egy másik elsőtávosunk is elindult Békéscsabára az én Piratommal. Hát az idő elég szenvedős volt, az első pár csőrlésből nem is sikerült fennmaradni. Aztán nagy nehezen csak kiemelkedett, és eljutott ő is Békéscsabára. Este nagy szállítókocsizás, de mivel én vezettem (húztam a szállítókocsit), csak alkoholmentes sört szabadott inni. A hangulat mindenesetre így is állati volt.

 Hát nagyjából ennyi maradt meg az első táborból. A nagy távrepülések még várattak magukra...

Íme azok a típusok, amikkel már volt dolgom:

Mint a magyar vitorlázópilóták többsége, én is a magyar R-26S Góbé-n tanultam a mesterséget.

Aztán jött az első lépcsőfok a teljesítményrepüléshez: a lengyel gyártmányú SZD-30 Pirat.

Majd a C-vizsgások "réme", a csúszkálós franciák által utángyártott eredetileg német származású A-60 Spatz.

Legutóbbi esztergomi kirándulásunk alkalmával sikerült összehozni egy sátarepülést a szintén magyar R-11b Combora-val.

Aztán következő hétvégén már talán az SZD-32 Foka-5-re is levizsgázhatok.

Vasárnapra a szombatihoz hasonló, vagy még szarabb időt jósoltak, úgyhogy nem sok reménnyel indultam a reptérre. Már otthonról figyeltem, hogy reggel kilenc körül felhősödik az ég, na mondom ma sem lesz röpködés. Mire kiértem, teljesen zárt felhőzet fogadott, de legalább a szél enyhe volt. Teljesen jó kezdő, iskolakörös idő volt, persze egy kezdőnk sem volt kint. Jobb híján elkezdtük a tegnap megtakarított háromszög lefestését. Közben félszemmel az eget fürkésztük, nem hiába, a felhőzet keletről egészen a Tisza vonaláig feloszlott. Na, befejeztük a festést, lehet kipakolni. Szép alaposan megtakarítottuk a gépeket, feltankoltuk a technikákat. Nem volt túl nagy a létszám, lassan haladtak a teendők, és mire mindent kipakoltunk a startra és kezdhettük a repülést, a felhőzet újra összeállt. Foka-tulaj klubtársam kezdte a repülést stílusosan Foka típusvizsga előtt orrcsőrlés gyakorlással. Aztán az oktatóm kérdezte, megyek-e a Pirattal. Hát persze, mondtam, és már vettem is magamra az ernyőt. Igazából csak iskolakörre számítottam, max. egy kis tartásra, az ernyőt is csak rutinból húztam magamra. Sima csőrlés után leoldottam, és éreztem, hogy a levegő megtart, úgyhogy körözni kezdtem. Lassan kiéreztem a magját is, ahol kb. fél méterrel emelt a termik. Közben figyeltem, nehogy rámcsőröljék a Spatzot a startról, ugyanis pont kötélvégen voltam. Lassan kisodródtam a keleties széllel a szegvári út fölé, és ekkor már a Spatzot is indították újra orrcsőrlésre. Ahogy emelkedtem, a termik lassan erősödött, 600 körül már 1 métert is emelt. Közben figyelgettem felettem a felhőzetet, ami lassan kezdett feloszlani a reptér környékén. A Pirat tavalyhoz hasonlóan nagyon jól körözött, kész élvezet volt vele termikelni. Egészen 1.000 méter környékére sikerült emelkedni, onnan tovább sehova. A felhőzet még mindig majdnem zárt volt, csak néhol voltak benne lyukak, ahol besütött a nap. Próbáltam ezekre a napsütötte részekre helyezkedni. Közben jól bejártam a reptér környékét, voltam a város felett is sok ideig, majd a Tisza feléis elmentem, és Szegvár fölött is jártam egy keveset. Igazán jó termiket egyszer találtam, ami teljes körön 1,5 métert emelt, de az is csak ezer fölé kicsivel. Repülés közben azért kacsintgattam a reptér felé is, ahol javában folyt a Foka-típusvizsga. Aztán másfél óra helyizés után néhány áteséssel, liftezéssel és szűk fordulókkal elkoptattam a magasságomat és behelyezkedtem iskolakörre, majd leszálltam. Rövid pihenő és evés-ivás után leváltottam klubtársamat az agriban, aki még jó két órát repült. (A csörlő egyébként közben jól lesérült, átálltunk egyköteles üzemre, jövő szombaton meg lehet kötelet fonni és karbantartani megint.) Miután leszálltam, egész jól beindult az idő, végül a Foka is fennmaradt majd két órára, és két méteres, felhőalapig tartó emelésről is beszámolt.

Este megvolt az elmaradhatatlan típusvizsga-avatás, majd a tulaj engem is megtámadott, hogy nem-e akarnék rá levizsgázni. Majd meglátjuk jövő héten, mondtam. (Hát már hogy a fenébe ne.) A jövő hétvége megint csonka lesz repülés szempontjából, valószínűleg csak vasárnap jutok ki. :-(( De hamarosan itt már a június 13-a, a kéthetes táborunk kezdete, amikor hülyére repülhetjük magunkat. (Persze, ha az időjárás is úgy akarja.)

A szombatot már nagyon vártam. Hétfőn kiderült, hogy nem 21-én, csütörtökön lesz a gépek vizsgáztatása, hanem szerdán. :-(( Nekem aznap éppen munkámból fakadóan nemzetünk fővárosába kellett mennem, úgyhogy szépen megkértem a titkárunkat, intézzék már az én gépem sorsát is. Hát ez meg is történt, úgyhogy a Pirat szombaton már teljesen készen állt az idei első repülésre. Idősebb klubtársam is hasonló cipőben járt, ő idén tavasszal vett egy Foka-5-t Békéscsabáról, ami már két éve nem volt levizsgáztatva. Sajna az idő nem fogadott a kegyeibe minket. A felhőzet zárt, a szél pedig elég erős volt, úgyhogy a szombati repülést lefújtuk. Helyette volt csőrlőaggregátor karbantartás. A Zil-motor vízpumpáját (ami már eléggé eresztette magából a hűtővizet) cseréltük ki a régi motor vízpumpájára. Aztán végre megkezdtük a hangárépítési munkálatokat. Ez a történet valahogy úgy kezdődött, hogy tavaly a Pirat megvásárlásával rájöttünk, hogy kinőttük a hangárt. A titkárunk hathatós közreműködésével sikerült bontásra megszereznünk egy 10x20-as erre alkalmas épületet, amit múlt év júniusban el is bontottunk. A bontott anyag felhasználásával újraterveztettük és jelentősen kibővítettük a hangárt, így egy 20x20-as épület lesz a vége, ha egyszer elkészül. Több tervezői próbálkozás és hosszas agyalás után végül most szombatra megszülettek a végső elképzelések, úgyhogy kezdődhet a meló! A műszaki szakember klubtársak már tavasszal helyrehozták és újrafestették a 10 tartóoszlopot, valamikor áprilisban földkábel-kivezetéssel megoldottuk az áramellátást is, most a tető-háromszögeken volt a sor. Először is a tartóbakokat kellett összehegeszteni, aztán az első háromszöget felrakni rájuk, majd kezdődhet a rozsdátlanítás. Kb. nyolcan estünk neki a vasdarabnak különféle drótkefékkel és kefekorongos fúrógéppel felszerelkezve, és elég hamar végeztünk is az egyik oldalával. Fordítás után a másik oldal következett. Mire ezzel is végeztünk, már este hét körül járt az idő, úgyhogy a festést másnapra hagytuk, a tagság pedig szétszéledt.

Újdonsült Foka-tulajdonos klubtársammal szomorkodtunk, sírattuk az "elherdált" üzemnapot. Sebaj, még holnap is tart a hétvége.

Már az előző hétvégén beszéltük, hogy 17-én lesz ez a Red Bull nap Szegeden, ott lesz Besenyei, meg Forma 1-es kocsik, szóval el kéne menni. Az oktatónknak Békéscsabán volt beígérve egy típusrepülés, szombaton úgyis kevesen voltunk, szóval megszavaztuk, hogy megyünk. A banda egyik része Békéscsabára, mi meg Szegedre indultunk el, de megbántuk. Besenyei mindössze egy tízperces bemutatót vágott le a Tisza felett, a mindenki által nagyon várt hídalattátrepülés nélkül, sajna. Aztán jöttek a Forma 1-es kocsik, de ezt már hamar meguntuk, mivel úgy tűzött nap, mint még soha, és a levegő meg se moccant, szóval visszavonultunk az árnyékba. Közben figyelgettem az időt is, az ég nagyon tiszta volt, cumulusok csak elvétve pukkangattak ki, és csak elég rövid időre. Na, gondoltuk, ha már itt ez nem jött be, el kéne menni Békéscsabára. Felhívtuk a másik csapatot, hogy velük mi a helyzet, de mondták, hogy el sem indultak, mert a típusrepülést tegnap este végül lefújták. Mi maradtunk még egy kicsit, eszegettünk, iszogattunk, aztán jöttünk haza.

Na szóval már pénteken megkezdődött az idei réptérápolós időszak. A szomszéd tanyatulajdonos elkezdte nyírni a pályán a füvet nagytraktorral, mi meg az ingyen sétarepülésért cserében kikölcsönzött kis fűnyírő traktor után takarítottunk. Ez a meló már pénteken megkezdődött, a koma a trakival nagyon szakszerűen nyírta, meg gyűjtötte a füvet, aztán pakolta fel a szomszéd pótkocsijára, mi meg igazgattuk halomba a cuccot. másfél pótkocsira való lett a végeredmény, reméljük, ez már megér egy (fél) birkát. :-)) Szóval ez eltartott úgy délelőtt tizenegyig, aztán kis kipakolás után movit motorteszt következett és visszapakolás. Igazság szerint elég kicsi volt a létszám, meg az idő sem volt igazi, úgyhogy még kevés dolgozgatás után mindenki hazaszéledt.

A mai nap elég nyögvenyelősen indult időjárás szempontjából. Északról bekúszott cirrocumulus-szerű rétegfelhő erősen korlátozta a besugárzást, és csak lassan, úgy két óra felé oszlott fel. Délies szél volt, így a reptér északi végébe pakoltunk. Egyelőre csak a Spatz-ot és a Góbét vittük ki a startra, de aztán amikor feloszlott a cirrocumulus, a Cobra is kiállt a startra. Én szorgalmasan mentem csőrölni. A Spatz és a Cobra persze fennmaradt, nagyot repültek. A Góbé ellenőrzőket repült, majd utasokat és kezdőket is röptettek, végül úgy négy óra körül én is próbálkozhattam vele. Ekkor már eléggé haldokolt az idő, csőrlés közben is inkább merülőzóna volt. A Spatz is eléggé leszédült, már majdnem iskolakörre helyezkedett. Én is csak nullákat és féloldalas, buborékos emeléseket találtam. Az egyikben sikerült 400-ig emelkedni, de aztán otthagyott. A Spatz-cal rendre szívattuk egymást, hol én hittem, hogy az ő termikje jobb, hol meg ő, így többször termiket cseréltünk egymás között, de csak tartások voltak. Én úgy húsz perc után meguntam, a klubtársam a Spatzban még maradt egy ideig.

Miután leszálltam, az oktatóm ígérte, hogy a Spatz leszállása után mehetek rá típust repülni. A történethez hozzá tartozik, hogy erre már jó ideje lehetőségem lett volna, csak valahogy nem fűlött a fogam hozzá. Riasztott a sok "jó", amit a típusról halottam, elég szűkösnek tűnik, meg ráadásul még trimm sincs benne. Vitathatatlan előnye viszont, hogy kis felületi terhelésének köszönhetően nagyon jól emelkedik. Szóval inkább repültem Góbéval, majd amikor már meglett, Pirattal. Na de idén elkezdtek baszogatni a klubtársak, hogy ugyan, próbáljam már ki, én meg rábolintottam. Szóval leszállt a Spatz, én meg ernyőt vettem magamra, és beszálltam. Hát elég szűkös valóban, de azért ennél rosszabbra számítottam. A féklap mozgató karja kifejezetten zavarta a bal lábamat. A mozgatáshoz össze kellett zárni a térdeimet. Na szóval ülésteszt megvolt, közben magyarázták, hogy a startnál nagyon kell figyelni, mert a súlypontkioldó bal oldalt van, és a gép emiatt jobbra ki akar törni. Csőrlés közben nagyon ágaskodni akar a gép, meg általában magasan szoktak kilebegtetni vele leszálláskor. Duma után jött a repülés. Indulásnál már alapból balra léptem, így gond nélkül eljöttünk a földtől. Aztán óvatosan hátraengedtem a botot, és 80 körüli sebességen tartottam. Na ekkor aztán elkezdett csúszkálni, nem is nagyon tudtam megfogni. Leoldás után az első fordulóban persze megint megcsúztunk, de aztán határozott rúgással sikerült betessékelni az orrát a megfelelő irányba. A hosszúfalon szinte végig lifteztem, a harmadik forduló előtt a jobb szárny nagyon le akart esni, de megfogtam. A behelykezdés és leszállás egész jó lett, bár elég hosszú is magamhoz mérten. A starton kérdeztek, na milyen volt? Hát, mondom, ilyet se vennék, de azért ez is csak repülő, ezt is el lehet vezetni. A második felszállásból már termikeltem is egy keveset, nullázgattam pár kört, majd hangárraszálltam. Hangárpakolás után persze az ilyenkor elmaradhatatlan avatás és fenekelés következett. :-)))

A mai napon volt még egy izgalmas esemény. Egy egész sereg versenygép (valószínűleg a szatymazi LX Kupa mezőnye) vonult át a reptér felett. Az egyik gép (talán egy Discus lehetett) már majdnem iskolakörre helyezkedett leszálláshoz, de aztán nagy nehezen csak sikerült neki elemelkedni.

Vasárnap elutazunk, úgyhogy az az üzemnap kimarad. :-((

Vasárnap újra elegendő számú tag szédült ki a reptérre egy jó kis üzemhez, úgyhogy némi délelőtti a Barkas-on és az aggregátoron elvégzett szervízmunka és a technikák megtankolását követően délután újra kipakoltunk. A gépek kihúzásánál alaposan megzavart minket az ideiglenes délies befújás, és majdnem az északi sarokba pakoltunk ki. A felhőkép a tegnapihoz hasonlóan ígéretes volt. A Spatz indult elsőnek, majd a Cobra következett. Miután elmentem kötélért, az oktatóm felém fordult: Neked már csak a Góbé jutott. Jó lesz az is - mondtam, és már mentem is ernyőért. Valahol a hosszúfalon találtam emelést, de valahogy nem volt az igazi (vagy inkább nem tudtam rendesen megfogni), mert mire a szél kisodort a szegvár melletti fóliatelep fölé, még mindig csak 800 körül lehettem. Végül átnyargaltam egy a reptér felé eső felhő alá, ami már sokkal jobban emelt. Ráadásul sikerült úgy megtalálnom a két métert benne, hogy 110-zel száguldottam belé, és első körből sikerült megfogni. Na, valahogy így kell ezt csinálni - mondtam magamban. Ahogy emelkedtem, észrevettem a közelemben a Spatz-ot. Hát ő nem emelkedett olyan gyorsan, mint én. Aztán észrevettem egy madarat (sas, sólyom vagy vércse lehetett) is, ami meg úgy száguldott fölfelé, mint a rakéta. Mivel mindhárman egy nagyobb felhő alatt voltunk, egyértelmű volt, hogy a madár találta meg a legnagyobb emelőzónát, úgyhogy mentem a madár alá körözni. Hát ott az eddigi 2-vel szemben bő 3 méteres termik leledzett. Hamarosan a Spatz-os klubtársamnak is feltűnt a turpisság, és Ő is csatlakozott hozzánk. A termik elég dobálós volt, az alattam köröző Spatz pedig köztudottan jobban emelkedik a Góbénál, ezért 1.500-on otthagytam a klubtársamat, hagy bontakozzon ki magában. Átsiklottam a szeméttelep feletti felhő alá, ahol a tegnapival ellenben egész korrekt emelés volt. Aztán megláttam, hogy vásárhely felett nagy zivatarfelhő kezd összeállni, úgyhogy mentem vissza a reptér fölé. Itt még szórakoztam egy sort, liftezgettem, meg át-átejtettem a Góbét, majd a start közelében 400-ig szűkfordulóztam fordulóváltással (most jobban sikerült, mint tegnap), aztán rendes iskolakör után mentem leszállni. A starton már zászlóztak, hogy hangárra szálljak, és így is tettem.

A zivatarból persze nem lett semmi, úgyhogy még iskolaköröztünk párat, aztán zártuk a napot. Termikelés gyakorlatba-hozó repülésnek jó volt a mai nap.

 Na, rakok ide képeket is, hogy lássátok, miféle fából faragták a gépemet, meg engem.

A Pirat-tal ötórás repülés után:

A Piratban közvetlen start előtt:

A május 01-jei majálison Góbé-bemutatásos program után a tagság úgy megfogyatkozott, a szél pedig olyan intenzíven fújt, hogy lemondtunk az üzemről.

Szombaton aztán összeraktuk az előző nap bemutatón résztvett 5374-es Góbét, majd a 4270-es Spatzot is, és - kellően megkésve - délután fél három körül megkezdtük az üzemet. A felhőkép alapján nagyon jó idő ígérkezett, a Spatz és a Cobra egyből fennmaradt. Aztán az oktatóm a Góbéba parancsolt ellenőrző repülésre. Az első forduló után termikbe kerültünk, amit sikerült megfogni. Aztán fordulóváltás következett úgy, hogy a termikben maradjunk, majd 400 méterről liftezés szélirányba. Na ekkor már sejtettem, hogy ebből dugóba rúgás lesz, és az is lett. A dugót nagyon élveztem, és mivel az oktatóm nem mondta, hogy vegyem ki, átmentünk szűk fordulóba. Aztán itt is fordulóváltást parancsolt, ami nem igazán jól sikerült. Így merültünk vagy 250-ig, aztán mentünk leszállni. Elég gyorsan jöttem besikláskor, úgyhogy a végén kicsit elpattantunk. Megállás után aztán jött a dörgedelem: túl meredekre húztam a csőrlést, nem vettem ki a gépet a dugóból, megcsúszott a fordulóváltás, elpattantam leszálláskor, satöbbi... Na mondom, akkor nyilván lesz még egy oktatós felszállás kötélszakadás-imitációval, vagy alattomos féklapkiszívódással. Aztán a starton mondta az oktatóm, hogy vegyek ernyőt, kössem össze hátult a hevedereket, oszt indulás. Kérdeztem: Te nem jössz? Mire Ő: Miért, hogy összehányjam magam mögötted?

Szóval 2009. évi első egyedülrepülésem következett. A csőrlés majdnem teljes hosszában éreztem az emelést, 400-on oldottam, aztán mentem vissza a pálya fölé a termikbe. Egész jól emelt, de a magját nem igazán találtam. Nagyjából 1.200-ig szenvedtem benne, és ott megszűnt. Ekkor már Szegvár mellé sodort a szél, a felettem lévő felhő is oszladozni kezdett, úgyhogy kinéztem egy másik felhőt a városi szeméttelep felett, és arra vettem az irányt. A felhő alatt azonban nem találtam az emelést, csak a -3-4 métereket, amiben úgy elkopott a magasságom, hogy úgy döntöttem, húzok vissza a reptér fölé. A 3. fodulónál még nullázgattam egy keveset, aztán jött egy újabb elpattanós leszállás. Rövid pihenő után mehettem az agriba csőrölni a kezdőnket.

Észrevettem magamon, hogy nem mertem eléggé bedönteni a gépet a termikben, ha pedig rendesen bedöntöttem, tudat alatt mindig tágítani akartam a köreimet. Ezen javítani kell a közeljövőben! Talán majd a Pirat-ban kigyógyulok ebből. Május 21-én LÜFI, utána már az én masinám is repülhet. :-))

2003-ban, mikor elkezdtem a vitorlázórepülő tanfolyamot , úgy gondoltam, ez csak egy ugródeszka lesz a motoros repüléshez. (Akkor még nem voltam tisztában a motoros repülés tetemes anyagi költségeivel.) Ezelőtt csak szimulátorral repültem (WWII Fighters, IL2 Sturmovik), úgyhogy mondták is a klubtársak, hogy elég érdekes így kipróbálás nélkül belevágni a dologba. 2003-ban kissé körülményesen - jakabszállási dugóhúzó ellenőrzéssel és első egyedülrepüléssel - sikerült is a "B" vizsgát letenni. 2004-ben aztán a sokadik egyedülrepülős iskolakör hosszúfalán úgy tapasztaltam, itt emelés, vagy legalábbis tartás van, úgyhogy körözni kezdtem. A termik pedig megtartott. Néhány perc után úgy gondoltam, ezért már oktatói dorgálás fog járni, ezért visszatértem az iskolakörre, és leszálltam. A starton úgy fogadtak, hogy igazán maradhattam volna még két percig. 8 percet repültem. Aztán az oktatóm újabb felszállásra küldött és mondta, hogy kapok a pofámra, ha tíz percen belül le merek szállni. Fenn maradtam, úgyhogy "C" vizsgás lettem. Ettől kezdve úgy ráéreztem a dologra, hogy azóta abba sem akarom hagyni. A 2005. év helyi légtérrepülésekkel telt, szorgalmasan gyakoroltam a termikelést a Góbéval. 2006-ban aztán sikerült megrepülni a kötelező órákat, és augusztus 27-én még mindig Góbéval megrepültem első távomat Békéscsabára. Attól kezdve tudtam, hogy távrepülni akarok. Ehhez viszont meg kell szerezni a szakszolgálati engedélyt, amihez vontathatói kiképzés (relatíve sok pénz), majd elméleti (ez a szívás) és gyakorlati vizsga kell. A 2007. évi szezon jól elúszott egy hat hónapos "külföldi meló" miatt, azonban ennek meglett a haszna is. Sikerült megkeresnem egy géprevalót, és 2008. áprilisában meg is vettem a 4380-as Pirat-ot Békéscsabáról. Május 11-én már öt órát repültem a masinával, sajna még csak saját légtérben. Augusztusban leszerveztük és megrepültük a vontathatói kiképzést, aztán bejelentkeztünk elméleti szakszóvizsgára. Ez második nekifutásra sikerült, úgyhogy hosszas szervezkedést követően 2009. január 22-én Szegeden sajátos időjárási körülmények között letettem a gyakorlati szakszóvizsgát. Rá egy hétre már a papírom is megjött.

Hát kb. ennyi.