A május 01-jei majálison Góbé-bemutatásos program után a tagság úgy megfogyatkozott, a szél pedig olyan intenzíven fújt, hogy lemondtunk az üzemről.
Szombaton aztán összeraktuk az előző nap bemutatón résztvett 5374-es Góbét, majd a 4270-es Spatzot is, és - kellően megkésve - délután fél három körül megkezdtük az üzemet. A felhőkép alapján nagyon jó idő ígérkezett, a Spatz és a Cobra egyből fennmaradt. Aztán az oktatóm a Góbéba parancsolt ellenőrző repülésre. Az első forduló után termikbe kerültünk, amit sikerült megfogni. Aztán fordulóváltás következett úgy, hogy a termikben maradjunk, majd 400 méterről liftezés szélirányba. Na ekkor már sejtettem, hogy ebből dugóba rúgás lesz, és az is lett. A dugót nagyon élveztem, és mivel az oktatóm nem mondta, hogy vegyem ki, átmentünk szűk fordulóba. Aztán itt is fordulóváltást parancsolt, ami nem igazán jól sikerült. Így merültünk vagy 250-ig, aztán mentünk leszállni. Elég gyorsan jöttem besikláskor, úgyhogy a végén kicsit elpattantunk. Megállás után aztán jött a dörgedelem: túl meredekre húztam a csőrlést, nem vettem ki a gépet a dugóból, megcsúszott a fordulóváltás, elpattantam leszálláskor, satöbbi... Na mondom, akkor nyilván lesz még egy oktatós felszállás kötélszakadás-imitációval, vagy alattomos féklapkiszívódással. Aztán a starton mondta az oktatóm, hogy vegyek ernyőt, kössem össze hátult a hevedereket, oszt indulás. Kérdeztem: Te nem jössz? Mire Ő: Miért, hogy összehányjam magam mögötted?
Szóval 2009. évi első egyedülrepülésem következett. A csőrlés majdnem teljes hosszában éreztem az emelést, 400-on oldottam, aztán mentem vissza a pálya fölé a termikbe. Egész jól emelt, de a magját nem igazán találtam. Nagyjából 1.200-ig szenvedtem benne, és ott megszűnt. Ekkor már Szegvár mellé sodort a szél, a felettem lévő felhő is oszladozni kezdett, úgyhogy kinéztem egy másik felhőt a városi szeméttelep felett, és arra vettem az irányt. A felhő alatt azonban nem találtam az emelést, csak a -3-4 métereket, amiben úgy elkopott a magasságom, hogy úgy döntöttem, húzok vissza a reptér fölé. A 3. fodulónál még nullázgattam egy keveset, aztán jött egy újabb elpattanós leszállás. Rövid pihenő után mehettem az agriba csőrölni a kezdőnket.
Észrevettem magamon, hogy nem mertem eléggé bedönteni a gépet a termikben, ha pedig rendesen bedöntöttem, tudat alatt mindig tágítani akartam a köreimet. Ezen javítani kell a közeljövőben! Talán majd a Pirat-ban kigyógyulok ebből. Május 21-én LÜFI, utána már az én masinám is repülhet. :-))
