A mai nap elég nyögvenyelősen indult időjárás szempontjából. Északról bekúszott cirrocumulus-szerű rétegfelhő erősen korlátozta a besugárzást, és csak lassan, úgy két óra felé oszlott fel. Délies szél volt, így a reptér északi végébe pakoltunk. Egyelőre csak a Spatz-ot és a Góbét vittük ki a startra, de aztán amikor feloszlott a cirrocumulus, a Cobra is kiállt a startra. Én szorgalmasan mentem csőrölni. A Spatz és a Cobra persze fennmaradt, nagyot repültek. A Góbé ellenőrzőket repült, majd utasokat és kezdőket is röptettek, végül úgy négy óra körül én is próbálkozhattam vele. Ekkor már eléggé haldokolt az idő, csőrlés közben is inkább merülőzóna volt. A Spatz is eléggé leszédült, már majdnem iskolakörre helyezkedett. Én is csak nullákat és féloldalas, buborékos emeléseket találtam. Az egyikben sikerült 400-ig emelkedni, de aztán otthagyott. A Spatz-cal rendre szívattuk egymást, hol én hittem, hogy az ő termikje jobb, hol meg ő, így többször termiket cseréltünk egymás között, de csak tartások voltak. Én úgy húsz perc után meguntam, a klubtársam a Spatzban még maradt egy ideig.
Miután leszálltam, az oktatóm ígérte, hogy a Spatz leszállása után mehetek rá típust repülni. A történethez hozzá tartozik, hogy erre már jó ideje lehetőségem lett volna, csak valahogy nem fűlött a fogam hozzá. Riasztott a sok "jó", amit a típusról halottam, elég szűkösnek tűnik, meg ráadásul még trimm sincs benne. Vitathatatlan előnye viszont, hogy kis felületi terhelésének köszönhetően nagyon jól emelkedik. Szóval inkább repültem Góbéval, majd amikor már meglett, Pirattal. Na de idén elkezdtek baszogatni a klubtársak, hogy ugyan, próbáljam már ki, én meg rábolintottam. Szóval leszállt a Spatz, én meg ernyőt vettem magamra, és beszálltam. Hát elég szűkös valóban, de azért ennél rosszabbra számítottam. A féklap mozgató karja kifejezetten zavarta a bal lábamat. A mozgatáshoz össze kellett zárni a térdeimet. Na szóval ülésteszt megvolt, közben magyarázták, hogy a startnál nagyon kell figyelni, mert a súlypontkioldó bal oldalt van, és a gép emiatt jobbra ki akar törni. Csőrlés közben nagyon ágaskodni akar a gép, meg általában magasan szoktak kilebegtetni vele leszálláskor. Duma után jött a repülés. Indulásnál már alapból balra léptem, így gond nélkül eljöttünk a földtől. Aztán óvatosan hátraengedtem a botot, és 80 körüli sebességen tartottam. Na ekkor aztán elkezdett csúszkálni, nem is nagyon tudtam megfogni. Leoldás után az első fordulóban persze megint megcsúztunk, de aztán határozott rúgással sikerült betessékelni az orrát a megfelelő irányba. A hosszúfalon szinte végig lifteztem, a harmadik forduló előtt a jobb szárny nagyon le akart esni, de megfogtam. A behelykezdés és leszállás egész jó lett, bár elég hosszú is magamhoz mérten. A starton kérdeztek, na milyen volt? Hát, mondom, ilyet se vennék, de azért ez is csak repülő, ezt is el lehet vezetni. A második felszállásból már termikeltem is egy keveset, nullázgattam pár kört, majd hangárraszálltam. Hangárpakolás után persze az ilyenkor elmaradhatatlan avatás és fenekelés következett. :-)))
A mai napon volt még egy izgalmas esemény. Egy egész sereg versenygép (valószínűleg a szatymazi LX Kupa mezőnye) vonult át a reptér felett. Az egyik gép (talán egy Discus lehetett) már majdnem iskolakörre helyezkedett leszálláshoz, de aztán nagy nehezen csak sikerült neki elemelkedni.
Vasárnap elutazunk, úgyhogy az az üzemnap kimarad. :-((
