Vasárnapra a szombatihoz hasonló, vagy még szarabb időt jósoltak, úgyhogy nem sok reménnyel indultam a reptérre. Már otthonról figyeltem, hogy reggel kilenc körül felhősödik az ég, na mondom ma sem lesz röpködés. Mire kiértem, teljesen zárt felhőzet fogadott, de legalább a szél enyhe volt. Teljesen jó kezdő, iskolakörös idő volt, persze egy kezdőnk sem volt kint. Jobb híján elkezdtük a tegnap megtakarított háromszög lefestését. Közben félszemmel az eget fürkésztük, nem hiába, a felhőzet keletről egészen a Tisza vonaláig feloszlott. Na, befejeztük a festést, lehet kipakolni. Szép alaposan megtakarítottuk a gépeket, feltankoltuk a technikákat. Nem volt túl nagy a létszám, lassan haladtak a teendők, és mire mindent kipakoltunk a startra és kezdhettük a repülést, a felhőzet újra összeállt. Foka-tulaj klubtársam kezdte a repülést stílusosan Foka típusvizsga előtt orrcsőrlés gyakorlással. Aztán az oktatóm kérdezte, megyek-e a Pirattal. Hát persze, mondtam, és már vettem is magamra az ernyőt. Igazából csak iskolakörre számítottam, max. egy kis tartásra, az ernyőt is csak rutinból húztam magamra. Sima csőrlés után leoldottam, és éreztem, hogy a levegő megtart, úgyhogy körözni kezdtem. Lassan kiéreztem a magját is, ahol kb. fél méterrel emelt a termik. Közben figyeltem, nehogy rámcsőröljék a Spatzot a startról, ugyanis pont kötélvégen voltam. Lassan kisodródtam a keleties széllel a szegvári út fölé, és ekkor már a Spatzot is indították újra orrcsőrlésre. Ahogy emelkedtem, a termik lassan erősödött, 600 körül már 1 métert is emelt. Közben figyelgettem felettem a felhőzetet, ami lassan kezdett feloszlani a reptér környékén. A Pirat tavalyhoz hasonlóan nagyon jól körözött, kész élvezet volt vele termikelni. Egészen 1.000 méter környékére sikerült emelkedni, onnan tovább sehova. A felhőzet még mindig majdnem zárt volt, csak néhol voltak benne lyukak, ahol besütött a nap. Próbáltam ezekre a napsütötte részekre helyezkedni. Közben jól bejártam a reptér környékét, voltam a város felett is sok ideig, majd a Tisza feléis elmentem, és Szegvár fölött is jártam egy keveset. Igazán jó termiket egyszer találtam, ami teljes körön 1,5 métert emelt, de az is csak ezer fölé kicsivel. Repülés közben azért kacsintgattam a reptér felé is, ahol javában folyt a Foka-típusvizsga. Aztán másfél óra helyizés után néhány áteséssel, liftezéssel és szűk fordulókkal elkoptattam a magasságomat és behelyezkedtem iskolakörre, majd leszálltam. Rövid pihenő és evés-ivás után leváltottam klubtársamat az agriban, aki még jó két órát repült. (A csörlő egyébként közben jól lesérült, átálltunk egyköteles üzemre, jövő szombaton meg lehet kötelet fonni és karbantartani megint.) Miután leszálltam, egész jól beindult az idő, végül a Foka is fennmaradt majd két órára, és két méteres, felhőalapig tartó emelésről is beszámolt.
Este megvolt az elmaradhatatlan típusvizsga-avatás, majd a tulaj engem is megtámadott, hogy nem-e akarnék rá levizsgázni. Majd meglátjuk jövő héten, mondtam. (Hát már hogy a fenébe ne.) A jövő hétvége megint csonka lesz repülés szempontjából, valószínűleg csak vasárnap jutok ki. :-(( De hamarosan itt már a június 13-a, a kéthetes táborunk kezdete, amikor hülyére repülhetjük magunkat. (Persze, ha az időjárás is úgy akarja.)
